Fekvése
Az ország középső, északi részén terül el, a Perzsa-öböl partvidékén, a sivatagos et-Taff vidék északi előterében. Szigetre épült, a szárazfölddel földhíd és több mesterséges híd köti össze.
Éghajlata
Éghajlata szinte elviselhetetlenül forró: a januári délutánokon átlagosan 29 °C-ra, júliusban pedig 45 °C-ra emelkedik a hőmérő higanyszála. Az öböl erősen párolgó meleg vízfelülete növeli a páratartalmat, s ezért csaknem állandóan fülledt hőség telepszik a városra. Az eső viszont a legnagyobb ritkaságszámba megy.
2010 nyarán a svájci Metro Systems International cég kutatói a városközeli sivatagban 20 emittert állítottak fel. A projekt célja az volt, hogy "esőt csináljanak". 2011 elejéig 52 alkalommal sikerült esőzést kiváltaniuk, amik igen hevesek voltak, gyakran mennydörgéssel, villámlással járó viharokká váltak. A legtöbb esőt július-augusztusban, a száraz évszak közepén sikerült létrehozniuk. A kutatók szerint még legalább 1 évnyi működés és megfigyelés kell ahhoz, hogy nagy biztonsággal kijelenthessék, hogy a projekt sikeres volt, és hogy nem borítja fel a környék természetes időjárását. A mesterséges eső legnagyobb haszna, hogy szükségtelenné teszi a sok pénzbe kerülő sótalanítást. Egy esőcsináló állomás felépítése 7 millió fontba kerül, míg egy sótalanító üzemé 850 millióba, és a fenntartási költségek is jóval kisebbek a esőcsináló állomás esetében.
Története
A várost 1761-ben alapította a közeli Líva-oázisban élő Jász-törzs, s 1769-ben maguk a törzs vezetői is ide helyezték át székhelyüket a közelial-Dzsivából. Abu-Dzabi történelmét a 19. század folyamán a szomszédos törzsekkel folytatott hadakozás jellemezte, s az állandósuló viszályok következményeként a város számottevően nem is fejlődött, a 20. század elején mindössze 6000 lakosa volt. Ugyanakkor egyre növekedett abrit befolyás, és az abu-dzabi emír, Zajd ibn Halífa (uralkodott 1855–1908) 1892-ben Nagy-Britannia protektorátusa alá helyezte emírségét. Uralkodása hátra lévő esztendeiben birodalma a Perzsa-öböl térségének egyik legvirágzóbb kereskedelmi központja lett, nem utolsósorban a helyi gyöngyhalászat fejlesztésének köszönhetően, de a város fejlesztésére nem fordított kellő figyelmet. Halálát követően a vidék ismét elveszítette jelentőségét.
A város életében nagy változást hozott 1958, amikor felfedezték a közelben rejlő hatalmas kőolajmezőket, amelyeknek 1962-ben megindult kitermelése rendkívül gazdaggá tette az emírséget, és magát a várost is. A kezdeti időkben, Sahbút bin Szultán konzervativizmussal jellemezhető uralkodása (1928–1966) alatt az életszínvonal még csak lassú ütemben emelkedett, az 1966-ban trónra került Zájed uralkodása alatt azonban megindult Abu-Dzabi rohamléptékű felvirágzása. A kőolaj-kitermelésből befolyó jövedelemnek köszönhetően az 1966-ban még csak 20 ezres lakosú városkából a 20. század utolsó negyedében kiépült a ma ismert, korszerű infrastruktúrájú Abu-Dzabi, a térség egyik ipari-gazdasági központja, saját nemzetközi repülőtérrel.
1971-ig a britek kivonták csapataikat a térségből, s Abu-Dzabi 1971 decemberében az immár független Egyesült Arab Emírségek ideiglenes fővárosa lett. Itt kaptak helyet az államszövetség kormányzati szervei, de Abu-Dzabi fővárosi státusát ötévenként újítják meg, s különféle tervek ismertek Dubaj és el-Ajn fővárossá fejlesztéséről is.
Közlekedése
Abu-Dzabinak korszerű nemzetközi repülőtere van, és a sziget északkeleti csúcsán hihetetlen költségekkel megépült Mina Zájed kikötője, amely az öböl nyílt vize felől a homokzátonyok közt kikotort hajóúton át közelíthető meg. A szárazfölddel töltésen haladó autópálya és a hajózócsatorna fölött átívelő Makta híd kapcsolja össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése